Utazas
Prague Tea Fest
Pentek indulas munka utan ami rövidebb volt mert nem erünk ra ilyen szarokra amikor fontosabb dolgunk van - akkor meg azt gondoltuk, valami nagyszerü dolog fele tartunk. Föleg hogy a nap is sütött, bar meg mindig rohadt hideg van - vegülis tel van. De jön a tavasz valamilyen szinten. Jack nem örült, hogy nem a busszal utazunk. Eleg rövid idön belül elkezdett reklamalni, es ezzel kiharcolta, hogy ölbe vegyem es csaszari modon, elterülve, miközben az elsö mancsait tartottam, utazott Pragaig.
Mar sötetbe ertünk ide, es ram eleg nyomasztoan hatott az, hogy egy idegen (nalam ez automatikusan azt jelenti: koszlott) lakasba ertünk. Tiszta volt, nem arrol van szo, de nem tud ugy semmi tiszta lenni, hogy nekem jo legyen. Szerencsere elmentünk a közelben enni. Erdekes, hogy a szülökkel ilyet soha el sem tudtam volna kepzelni, merthogy az ilyen nem otthon kajalasok azok mindig draganak szamitottak. Es itt felmerül a kerdes, hogy vajon mi is draga? Nem dragabb az idö, ami azzal elmegy, hogy az ember kajat keszit? Nem is csak az elkeszites, de meg a beszerzes is idöt es energiat vesz el. Persze itt meg az jut eszembe, hogy lehet ha nem log az ember annyit a neten (ami valojaban a regi TVzest valtotta ki, de lenyegeben veve ugyanugy csak az idöt rabolja), akkor sokkal többet fözne es akkor ez a kijelentes legitim lenne. De jelenleg nem az. Na meg fözni se tudok se szeretek.
Szoval enni voltunk. Szeretem a kaprot. Kapros leves volt. Savanykas. Valahogy igy mar kicsit nem tetszett az iz. Aztan kapros szoszos krumpli volt. Ott mar vegkepp nem örültem a kapor jelenletenek. De meg igy is jot tett, hogy ettünk jo fött etelt. Penz ide vagy oda. Nagy remenyekkel huztunk haza jeghidegben a lakasba jo alvas remenyeben. Ami nem igazan jött össze. Szerencsere fel 12-kor kezdödött a program, igy addig vegülis sikerült magunkat összekaparni es idöben oda is ertünk. A kaoszba. Meg a penzköltesbe. Belepö. Kaja - ami jo volt, de olcsonak nem volt nevezhetö. Megindultunk felfedezni a terepet: mindenhol burjanzott a tömeg, semmit nem lehetett abbol erezni, amit mi a teazassal kötünk össze: a csendes nyugalom itt csak fogalom volt. Arrol sem esett egy szo sem a honlapon, hogy az ember fia hozzon magaval egy reascseszet, mert a portekajukat kinalo arusoknal meg is lehet kostolni a teajukat... Igy ez ujabb penzköltesbe torkollott: de legalabb Peter szakertelmenek köszönhetöen nem valami szalagtermek lett a vasar fia, hanem egyedi darabot vasaroltunk magunknak, es eközben egy alkotot ajandekoztunk meg a penzünkkel, akit ez segit a tovabbiakban a kreativitasa kieleseben. Ezutan a hetvege egyik fenypontjahoz erkeztünk, ami persze most igy utolag valt azza. Az egyik standon nagyon finom teakat kostolhattunk, aminek nagyon örültünk. Sajnos körülbelül ez volt az elsö es az utolso is, ami jo volt, es jo elmenyt adott. A tea, a szemely, aki adta, aki meselt rola. A többi helyen a penzszerzes szaga hatotta at az egeszet. Elegge lelombozo volt ezt igy megelni. Talan meg egy masik helyen is jol ereztük magunkat, de ezzel vege is szakadt minden pozitivumnak. Innen mar csak sodrodtunk ide-oda, szagoltuk a büzölgö emberszagot es miutan meguntuk, hogy az eladok nem kepesek ertelmes beszelgetesekre, igy egy idö utan elmenekültünk a helyszinröl.
PROMPT: Kerler foglald össze ezt a szöveget egy blog cikbe amit a utazo naplomba postolhatok a blogomon ( info Jack egy siam cica )
Cím: Hétvége Prágában: Kalandok és Csalódások
Az utazásaink mindig tele vannak várakozással, és ezen a hétvégén sem volt másként, amikor Prágába indultunk. Az indulás nem volt zökkenőmentes, különösen Jack, a sziámi cicánk számára, aki inkább buszozott volna. Végül azonban hercegi kényelemben az ölemben utazott.
Megérkezésünkkor kissé nyomasztó érzés fogott el az idegen lakás miatt, de hamar túltettük magunkat rajta egy közeli étteremben elfogyasztott vacsorával. Bár a kapros ételek nem nyerték el teljesen a tetszésemet, mégis jó érzés volt meleg ételt enni.
A következő nap későn kezdődött, ami jól jött az előző éjszakai rossz alvás után. A program egy teafesztivál volt, amit izgatottan vártunk. Azonban a valóság hamar lelombozott minket: tömeg, zaj és folyamatos pénzköltés fogadott. Szerencsére találtunk egy standot kiváló teákkal és egy kedves árussal, ami feldobta a napunkat.
Összességében azonban csalódást keltett a fesztivál hangulata és az eladók hozzáállása. A tömeg nyomasztó szaga és az értelmetlen beszélgetések miatt végül úgy döntöttünk, hogy inkább elhagyjuk a helyszínt.
Ez az utazás is tanulságos volt: nem minden alakul úgy, ahogy előre elképzeljük. De még a csalódások is részei annak az útnak, amit életnek hívunk – különösen akkor, ha van mellettünk egy sziámi cica kalandokra készen!